A Cartier és a formaóra

Egy óra, amely 1904-ben készült, hogy egy repülő a kormányon tarthassa a kezét, és egy, amelyet 1917-ben egy harckocsi lánctalpai ihlettek. Egy évszázad, amelyben egy ház kitart amellett, hogy egy órának nem kell kereknek lennie.

Alberto Santos-Dumont Párizsban élő brazil volt, és Európában az elsők között repült motoros repülőgéppel. Barátjának, Louis Cartier-nak panaszkodott, hogy egy repülés zsebórával való mérése azt jelenti, hogy pontosan akkor kell levennie a kezét a kormányról, amikor a legkevésbé engedheti meg magának. 1904-ben Cartier egy lapos, szinte négyzetes órát készített neki bőrszíjjal és a lünettán látható csavarokkal, és a csuklójára tette.

Ez a Santos, és két okból is fontos. Az első férfiaknak készült karórák egyike egy olyan korban, amikor a karórát női ékszernek tekintették, és egy ékszerész készítette konkrét gyakorlati célra, nem egy órás. A Cartier 1911-ben kezdte árusítani a nagyközönségnek.

A Tank 1917-ben érkezett, és a történet szerint Louis Cartier azután rajzolta meg, hogy a nyugati fronton meglátta a Renault új könnyű harckocsijait: a számlap két oldalán futó két függőleges rúd — a Cartier brancards-nak hívja — a felülről nézett lánctalpak, a köztük lévő tok pedig a test. Akár ilyen szép kerek a származás, akár nem, a formán száznyolc év alatt sem kellett változtatni.

Ami következett, egy évszázadnyi változat, amely mind felismerhetően ugyanaz az ötlet. Az 1921-es Cintrée, hosszú és a csuklóhoz ívelt. Az Américaine, még magasabb. A Française, lágyabb és szögletesebb. A hetvenes évek Must de Cartier-ja aranyozott ezüstből, kvarcszerkezettel, amely akkor készült, amikor a háznak mennyiség kellett, és ma a legtöbb ember első Cartier-jának belépője. Az 1967-es Crash, amely úgy néz ki, mint egy Baignoire, amelyen átment valami, és amelynek eredetében senki sem ért egyet teljesen. Az 1983-as Panthère, amely ugyanannyira karkötő, mint óra.

Mindez alatt egy olyan álláspont húzódik, amellyel az iparág többi része az egész huszadik században vitatkozott. Egy kerek tok könnyebben zárható, könnyebben megmunkálható, és kárba veszett hely nélkül fogad be egy kerek szerkezetet. A Cartier mindezeket a hátrányokat elfogadta, mert elsősorban ékszerész volt, egy ékszerész pedig először formát rajzol, és utána talál módot arra, hogy a szerkezetet beleillessze. Ez az ellentéte annak, ahogyan az órák általában készülnek.

Ez azt is megmagyarázza, miért vásárolták a Cartier szerkezeteit az évszázad nagy részében, ahelyett hogy maguk gyártották volna. A ház nem kaliberekkel versenyzett. Azzal a tétellel versenyzett, hogy az óra a testen viselt tárgy, és hogy a körvonala az első, amit mindenki meglát, és az utolsó, amit elfelejt.

A piac megfordult. A formaórák jelenleg a kereskedelem leggyorsabban mozgó szegmensét alkotják, két évtized után, amelyben minden kérdésre a válasz egy integrált karkötős, kerek acél sportóra volt. Egy sárga arany Tank Louis Cartier bőrszíjon a legkevésbé sportos óra, amit el lehet képzelni, és jelenleg az egyik legnehezebben beszerezhető értelmes áron.

Ha keres, a tanács ugyanaz, mint bármely Cartier esetében: azt a formát vegye meg, amely a saját csuklóján tetszik, ne azt a referenciát, amelyről valaki azt mondta, hogy emelkedik. Egy tucatnyi Tank létezik, és teljesen másként viselkednek a csuklón; csak úgy tudhatja meg, melyik az Öné, ha felpróbálja őket.