Ötven éves a Nautilus

Fél évszázaddal Genta hajóablakos vázlata után az 5711-es sorozat az az acélóra, amelynek beszerzését a leggyakrabban kérik tőlünk. Miért élte túl a várólista magát a referenciát.

A történet egy ebéd közben készült vázlattal kezdődik. Gérald Genta, aki addigra már a Royal Oakot is megalkotta, állítólag 1974-ben egy bázeli étteremben rajzolta meg a Nautilust, miközben a terem túloldalán a Patek Philippe vezetőinek asztalát figyelte. Nem számlapot rajzolt, hanem formát: egy óceánjáró csuklós hajóablakát, két füllel a hármasnál és a kilencesnél, ahol a zsanér és a zárókar ülne.

1976-ban került a nyilvánosság elé 3700/1A referenciaszámmal. 42 milliméterével a maga korában hatalmas volt, a gyűjtők el is nevezték Jumbónak. A tok a szokásos három helyett két részből állt, és azokat az oldalsó füleket összenyomó tömítés zárta, vízállósága 120 méter volt — valódi érték egy olyan korban, amikor a legtöbb alkalmi óra egy fröccsenésnek is megadta magát. A számlapon az a vízszintes dombornyomás volt, amelyről a sorozat soha nem mondott le.

A provokáció az ár volt. Egy percismétlőket gyártó ház acél sportórája nagyjából annyiba került, mint egy arany Calatrava, és a Patek nem kért érte bocsánatot. A reklám ki is mondta: a világ egyik legdrágább órája acélból készül. 1976-ban ez arroganciának hangzott. Azóta egy egész kategória alapító nyilatkozataként hangzik.

A sorozat ezután harminc évig csendben kiment a divatból. A 3800 1981-ben érkezett, hordhatóbb 37,5 milliméterrel, és egyenletesen fogyott anélkül, hogy valaha nehéz lett volna megvenni. A kilencvenes években egy acél Nautilus közel listaáron állt a kirakatokban, és azok a kereskedők, akik ma hetente kapnak rá megkeresést, akkoriban leárazták.

Ami megváltozott, az az 5711 volt, amelyet 2006-ban mutattak be a sorozat harmincadik évfordulójára. A tokot valamivel 40 milliméter alá csökkentette, megtartotta a füleket és a dombornyomott számlapot, és épp akkor érkezett, amikor a hagyományos házak acél sportóráinak piaca felívelt. A kereslet túlnőtt a gyártáson, a várólisták évekig tartottak, és a 2010-es évek végére egy 5711 másodpiaci ára a kiskereskedelmi ár többszöröse lett — ezt a különbséget a Patek nem titkoltan nem szerette.

2021-ben a ház szokatlan lépést tett: leállt. Thierry Stern a kereslet csúcsán megszüntette a kék számlapú acél 5711-et, kiadott egy zöld számlapú búcsúváltozatot, és lezárta a referenciát. Azon a decemberen egy Tiffany-kék 5711, amely a Tiffany & Co. 170. évfordulójára készült, 6,5 millió dollárért kelt el árverésen, a bevételt jótékony célra fordították. Egy dátumablakos acélóra a valaha árverésen eladott legdrágább karórák egyike lett.

Az 5811 2022-ben követte fehér aranyból, 41 milliméterrel, és a füleket — először — külön gyártották és rögzítették. A puristák észrevették. Senki sem hagyta abba, hogy acélt kérjen.

Ötven év után a Nautilusszal kapcsolatban azt érdemes megérteni, hogy ritkasága nem marketingfogás, hanem egy olyan ház következménye, amely nem növeli a termelést. A Patek évente nagyjából hetvenezer órát készít az összes kollekcióban, miközben a kereslet ennek többszörösét is elnyelné. A várólista túlélte azt a referenciát, amely körül kialakult, mert a korlát soha nem a referencia volt.

Hogy ez mit jelent a vásárlónak, elég egyszerű. Egy 3700 vagy egy korai 3800 gyűjtői vásárlás, amelyet az eredetiség alapján ítélnek meg: polírozatlan fülek, helyes számlap, megfelelő karkötőnyúlás. Egy 5711 piaci eszköz, hangulat szerint árazzák és aszerint is kereskednek vele. Ha viselni veszi, nem tartani, a 3800 továbbra is a legalulértékeltebb belépő a sorozatba — és az, amelyet a leggyakrabban meg tudunk találni.