A nyolcvanéves Datejust

A cég negyvenedik születésnapjára készült 1945-ben, és azóta alig változott. Az első óra története, amely a dátumot a számlapra tette — és egy lünettáé, amely szerszámillesztékként kezdte.

A Rolex 1945-ben lett negyvenéves, és Hans Wilsdorf egy órával ünnepelte, nem egy partival. A Datejust volt az első karóra, amely egyszerre volt automata, vízálló, tanúsított kronométer, és a számlapján mutatta a dátumot. Ezek mind léteztek külön-külön. Senki sem tette őket egy tokba.

Az első, a 4467-es referencia sárga aranyból készült, 36 milliméteres volt, és egy hozzá készült karkötőn érkezett: öt szemsorral, amelyből három polírozott, és amelyet a cég az ünnepelt évforduló után Jubilee-nek nevezett el. Nyolcvan évvel később ezt a karkötőt még mindig gyártják, még mindig Jubilee-nek hívják, és még mindig ez az oka, hogy nagyon sokan a Datejustot választják minden más helyett.

Magának a dátumnak egy évtized kellett, hogy rendesen viselkedjen. A legkorábbi példányokon a tárcsa a hajnali órákban lassan kúszott, így éjjel fél egykor valahol a tegnap és a ma között állt. Az ötvenes évek közepére a szerkezet pontosan éjfélkor váltotta át, és azóta minden dátumos óra ezt a viselkedést másolja.

A Cyclops 1953-ban érkezett, és a Rolex szerint Wilsdorf felesége panaszkodott, hogy nem tudja leolvasni a dátumot. Akár igaz, akár nem, a lencse két és félszeres nagyítású, az üvegre ragasztják, nem öntik bele, és ez a cég valaha volt legfelismerhetőbb húzása. Ez az a részlet is, amelyet a hamisítók a leggyakrabban elrontanak: a nagyítás túl gyenge, vagy a dátum nincs középen alatta.

A recézett lünetta sem díszítés volt. A korai Oyster tokokat úgy zárták, hogy a lünettát rácsavarták a tokra, a recék pedig az órás szerszámának fogást adtak a meghúzáshoz. Amikor a tömítés máshová került, a recék maradtak, mert addigra már így nézett ki egy Rolex. Egy funkcionális követelményből aláírás lett — ez az egész óra tisztességes leírása.

A történet hosszú közepe az 1600-as sorozat, amelyet 1959-től a hetvenes évek végéig gyártottak — az 1601 recézett, az 1603 guilloche mintás, az 1600 sima lünettával. Ezeknek akrilüvegük van és nincs gyorsdátum-állításuk, így két fiókban töltött hét után a beállításhoz tizennégyszer kell körbetekerni a mutatókat. A gyűjtőket ez nem zavarja. Ezek a valaha készült legőszintébb külsejű Datejustok, és jelenleg a legcsendesebben alulértékeltek.

A gyorsállítás a 3035-ös szerkezettel érkezett 1977-ben, a zafír hamarosan felváltotta az akrilt, és az óra felvette azt a formát, amelyet ma is visel. A mostani 3235-ös szerkezet hetven órát jár, vagyis egy pénteken levett Datejust hétfő reggel is jár még. A tok 2016-ban 41 milliméterre nőtt azoknak, akik ezt akarták, és 36 maradt azoknak, akik nem.

Ami nyolcvanévesen is érdemessé teszi arra, hogy írjunk róla, az az, hogy milyen kevés benne a divat. A Datejust soha nem volt az az óra, amelyért sorban állnak, és éppen ezért ez az, amelynek beszerzését a legkövetkezetesebben kérik tőlünk, minden számlappal és minden fémből, olyanok, akik húsz évig minden nap viselni akarják. Úgy tervezték, hogy a legjobb értelemben ne tűnjön ki. Nyolc évtizede sikerül neki.