A Daytona története

1963-ban mutatták be, és olyan nehezen fogyott, hogy a kereskedők leárazták. Hogyan lett a hatvanas évek legkevésbé kívánt Rolexéből az, amelyre a leghosszabb a várólista.

A Rolex 1962-ben lett a Daytona International Speedway hivatalos időmérője, és a következő évben egy kronográfra is ráírta a nevet. A 6239-es referencián a tachiméterskála lekerült a számlapról, és az acél lünettába gravírozták — ez a változás adta meg az óra arcát —, a kézi felhúzású szerkezet pedig egy Valjoux ébauche-on alapult. Cosmographnak hívták. A Daytona szó egy-két évvel később került a számlapra, egy kis ívben a segédszámlap fölé.

Senki sem akarta. A hatvanas és hetvenes években egy Cosmograph tovább állt a kirakatban, mint bármi más, amit a Rolex gyártott, és a kereskedők leárazták, hogy megszabaduljanak a készlettől. A kronográf munkaeszköz volt egy olyan korban, amikor a Rolex vásárlói Datejustot akartak, ráadásul kézi felhúzású, egy olyan évtizedben, amikor a cég harminc évet töltött azzal, hogy meggyőzze a világot: az automata felhúzás a lényeg.

A leglassabban fogyók között voltak azok, amelyeket a Rolex egzotikus számlapnak nevezett: tömb indexek, kontrasztos segédszámlapok, art deco számok, a Singer számlapgyártó készítésében. Olyan kevés rendelés érkezett, hogy a dizájnt csendben megszüntették. Ma ezek a létező legértékesebb sorozatgyártású karórák, mert a nyolcvanas években olasz gyűjtők észrevették, hogy Paul Newman egyet viselt, és a név örökre rajta maradt a dizájnon.

Newman saját órája — felesége ajándéka, a hátlapon gravírozással, évekig viselve — 2017 októberében került kalapács alá a New York-i Phillipsnél, és 17,75 millió dollárért kelt el. Ez máig a karórákért valaha fizetett legmagasabb árak egyike, egy acél kronográfért, amelyet a gyártója újkorában elajándékozni sem tudott.

A mechanikai fordulópont 1988 volt. A Rolex automata Daytonát akart, de nem volt neki, ezért a Zenithtől vásárolt szerkezeteket: az El Primerót, az 1969-es nagyfrekvenciás automata kronográfot. Ezután az alkatrészek nagyjából felét átalakította, és óránkénti 36 000 lengésről 28 800-ra lassította, amiért a puristák azóta is panaszkodnak, a szerkezet viszont így sokkal tovább bírta két szerviz között. Ez az óra, a 16520, tizenkét évig volt gyártásban, és ma a hozzáértők Daytonája.

2000-ben a Rolex a saját tervezésű 4130-ra cserélte, amely kevesebb alkatrészből áll, mint elődje, és függőleges kuplungja révén a kronográf a másodpercmutató rángása nélkül indul. Általában a valaha sorozatgyártásba került legjobb kronográfszerkezetek egyikének tartják. A 2023-ban érkezett utód, a 4131 továbbfejlesztés, nem szakítás.

Amit a Daytona minden más óránál világosabban megmutat, az az, hogy a kívánatosság nem egy tárgy tulajdonsága. A 6239-en semmi sem változott aközött az évtized között, amikor leárazták, és aközött, amikor elérhetetlenné vált. Az óra ugyanaz maradt; körülötte mozdult meg minden.

A mai vásárló számára három különbségtétel hasznos: az 1988-ig gyártott kézi felhúzású referenciák, amelyek a gyűjtők terepe és ennek megfelelően árazottak; a Zenith-szerkezetes 16520, amely az egész sorozatban a legtöbb órát adja a pénzért; valamint a saját szerkezetes 116500 és 126500, amelyekre várólista van. A harmadikat kérik tőlünk a leggyakrabban, a másodikat pedig még gyakrabban ajánljuk.