A Submariner, 1953-tól napjainkig

Hetven év, amelyben egyszerre egy dolgot változtattak, és soha a formát. A száz méterre vízálló 6204-től a kerámiáig és a negyvenegy milliméterig — és miért mozdítja el minden apró változás mindannak az árát, ami előtte jött.

A Submariner nem az első búváróra volt. A Blancpain Fifty Fathoms ugyanabban a szezonban, és attól függően, ki meséli, néhány hónappal korábban jelent meg. Ami a Rolexnek volt, az az 1926-ban szabadalmaztatott és huszonhét éven át tökéletesített Oyster tok, valamint egy forgó lünetta, amelyen a búvár leolvashatta az eltelt időt. Ez a kombináció az oka annak, hogy a Submariner szó ma a kategóriát jelenti, nem a modellt.

A 6204-es referencia 1953-ban jelent meg, száz méterig vízállóan, ceruzavékony mutatókkal és koronavédő nélkül. Az őt követő 6538 túlméretes felhúzókoronát kapott — a gyűjtők Big Crownnak hívják —, és ezt viselte Sean Connery 1962-ben, egy számára túl rövid szíjon. Addigra már évek óta gyártották. A film tette híressé, nem fordítva.

A koronavédők az 5512-vel érkeztek 1959-ben, és velük az a profil, amelyet az óra azóta is megőrzött. Ennek az időszaknak a számlapjai gilt kivitelűek voltak: fényes fekete lakk arany nyomattal, egy olyan eljárással, amelyet a Rolex 1967 körül a matt fehér nyomat javára elhagyott. Ez az eljárásváltás, amely láthatatlan annak, aki nem keresi, ma a szabadpiacon többszörös értéket jelent.

A dátumos modell 1966-ban érkezett 1680-as számmal, és végleg kettéosztotta a közönséget. Egy dátum nélküli Submariner számlapja szimmetrikus, és nincs lencse az üvegen; a dátumos Submariner minden reggel hasznosabb. Hatvan év után a vita nem dőlt el, mindkettőt gyártják, a gyűjtők a dátum nélkülit kedvelik, de a dátumos az, amelyik fogy.

1979 hozta el a 16800-at: zafírüveg, háromszáz méter, és egyirányú lünetta, amely csak rövidíteni tudta a hátralévő levegőt, meghosszabbítani soha. Ez az utolsó változás, amelyet a búvárokért tettek. Minden, ami ezután jött, kohászat.

A kerámia 2008-ban érkezett. A Rolex Cerachromnak hívja, lényege pedig az, hogy az alumínium lünetta fakul és karcolódik, a kerámia viszont nem. A piac reakciója ellentétes volt, és teljesen kiszámítható: a fakult alumínium lünetták, amelyek egykor hibának számítottak, egyik napról a másikra keresetté váltak, és ma egy kifakult lünetta egy 16610-en növeli az árat, nem csökkenti.

2020-ban a tok negyvenegy milliméteresre nőtt, belül a 3235-ös szerkezettel, a szarvakat pedig elvékonyították, hogy kisebbnek hasson a csuklón, mint amit a szám sugall. Ez a negyven év legnagyobb átdolgozása, és semminek sem változtatta meg a formáját.

Egészében nézve a Submariner a mértékletesség melletti érv. Hetven év, talán nyolc valóban jelentős változás, és mindegyik utólag gyűjtői darabbá tette az előző változatot. Egy ház, amely ötévente újratervezné, modernebb órát kapna, és semmilyen piacot a régiekre.